A blogbejegyzések tartalma csupán útmutató, segítséget nyújthat, de messze nem ad részletes választ a felmerülhető helyzetekre és semmiképp nem minősül adótanácsadásnak.
A munkavállaláshoz tartozó alapfeltételek közé tartozik az alkalmazott joga a fizetett szabadságra. A szlovák alkalmazott szabadsága elsősorban a pihenésére és feltöltődése érdekében szolgál, biztosítva eközben az állandó jövedelmét.
Az alkalmazott szabadságát a szlovák munkatörvénykönyv szabályozza
Minden munkaszerződés alapján foglalkoztatott alkalmazottnak joga van szabadságra. Erről a 311/2001 számú szlovák munkatörvénykönyv 100.§ – 117.§ rendelkeznek.
Az említett munkatörvénykönyv rendelkezései alapján az alkalmazottnak joga van
- a naptári év vagy annak arányos része alapján járó szabadságra,
- b) a ledolgozott napok alapján járó szabadságra,
- c) pótszabadságra
A szabadság alap időtartama legalább 4 hét.
Amennyiben a naptári évben az alkalmazott betölti a 33. életévét, legalább 5 hét terjedelmű szabadságra jogosult.
A munkaviszonyon kívüli szerződések alapján foglalkoztatott munkavállalóknak nem jár szabadság.
A szlovák munkatörvénykönyvnek megfelelő foglalkoztatási formákról két korábbi cikkemben írtam:
Foglalkoztatási formák Szlovákiában
Munkaviszonyon kívüli szerződéses foglalkoztatás előnyei és hátrányai
A naptári év vagy annak arányos része alapján járó szabadság
A szabadságra minden alkalmazott jogosult, aki ledolgozott legalább 60 napot a naptári évben.
Nehezebb meghatározni az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozó alkalmazottak szabadságának terjedelmét. Őket annyi munkanap terjedelmű szabadság illeti meg, amennyi éves átlagban a szabadságukra esik.
A ledolgozott napok alapján járó szabadság
A ledolgozott napok alapján járó szabadságra olyan esetben jogosult a munkavállaló, amennyiben kevesebb, mint 60 napot dolgozott ebben a munkaviszonyban. Az év folyamán belépett új alkalmazott az életkorának függvényében a szabadság terjedelmének egy tizenkettedére jogosult minden ledolgozott 21 munkanap után.
A pótszabadság
A pótszabadság csupán azokat a munkavállalókat illeti, akik rendkívül nehéz munkát végeznek. Például ilyenek a bányában dolgozók, az alagutakat építő alkalmazottak, stb. Az ilyen munkavállalókat egy hét pótszabadság illeti.
A szabadság csökkentése
Lehet olyan, hogy a munkáltató csökkentheti a munkavállaló szabadságának terjedelmét, amennyiben a munkavállaló bizonyos okok miatt nem dolgozott. Abban az esetben teheti meg, ha a munkavállaló
- ledolgozott legalább 60 napot a naptári évben,
- kihagyott legalább 100 munkanapot,
- szülési szabadság, szülői szabadság, betegszabadság miatt, illetve közhivatali feladat vállalása miatt hosszabb ideig nem dolgozott.
Ilyen esetekben a munkáltató megteheti, de nem köteles megtenni, hogy csökkenti a munkavállaló szabadságának terjedelmét. Az első 100 kihagyott munkanap után az éves szabadság mennyiségének egy tizenkettedével csökkentheti. Majd minden további 21 kihagyott munkanap után ismételten az éves szabadság terjedelmének egy tizenkettedével.
A munkáltató csökkentheti a munkavállaló szabadságának terjedelmét olyan esetben is, ha a munkavállaló nem állt munkába és nem igazolta a távolmaradását. Ilyen esetben akár két napot is levonhat minden nem ledolgozott napra számítva a munkáltató a munkavállaló fennmaradt szabadságának terjedelméből.
A munkavállaló viszont nem maradhat szabadság nélkül. A szabadság terjedelmének csökkentése után is kell, hogy a munkavállalónak maradjon egy hét szabadsága.
A szabadság igénybevétele
Az alkalmazottak tévesen úgy vélik, hogy ők azok, akik meghatározzák, hogy mikor menjenek szabadságra. Vagy, hogy a munkáltatójuk nem kényszerítheti őket a szabadság igénybevételére, ha nincs rá szükségük. Ez viszont téves hozzáállás.
Alapjában véve a szabadság igénybevételét a munkáltató határozza meg a munkavállalóval történt egyeztetés után és a szabadságolási tervvel összhangban. A naptári év végéig kell kimeríteni az összes szabadságot.
A szabadságolási naptár készítésénél figyelembe kell venni a munkáltató feladatait és a munkavállaló jogos érdekeit.
Amennyiben a szabadság részenként van kiosztva, legalább egyik része két hét terjedelemben legyen. A munkavállaló és a munkáltató megegyezhet eltérően is.
A szabadság igénybevételénél a munkáltatónak be kell tartani bizonyos szabályokat. A munkáltató részéről legalább 14 nappal korábban tájékoztatni kell a munkavállalót a szabadság elrendeléséről. A munkáltató képviselője nem állhat a munkavállaló elé és nem szabhatja meg azt, hogy másnaptól szabadságra menjen.
Továbbá a munkáltató nem szabhatja meg a szabadságot olyan időszakra, amelyen belül a munkavállaló igazoltan munkaképtelen, szülési-, illetve szülői szabadságon van. A szabadság nem eshet ünnepnapokra, illetve szabadnapokra (szombatra és vasárnapra) sem.
A munkáltató elrendelheti a szabadságok tömeges kiadását a munkavállalók képviselőivel történt egyeztetés után. Ezt gyakran üzemi szabadságnak nevezzük. Ilyen tömeges szabadság nem lehet két hétnél hosszabb.
Amennyiben a munkáltató visszahívta a munkavállalót a szabadságáról, meg kell fizetnie a munkavállalónak az összes ezzel járó költségét. Ilyenek lehetnek a munkavállaló üdülésével kapcsolatos sztorno-költségek, repülőjegyek, egyéb útiköltségek. Ennek feltétele, hogy a szabadság igénybevételét a munkáltató korábban jóváhagyta. Ezért javasolt, hogy a munkavállaló csak a szabadságának jóváhagyása után fizesse az utazással kapcsolatos költségeket (szállásköltség, repülőjegyek).
Az alkalmazott jogai a szabadsággal kapcsolatban
A szabadság igénybevétele nem jelenti azt, hogy az alkalmazott bér nélkül marad. A munkavállaló jogosult a szabadságának ideje alatt a bérére, mely az átlagjövedelméből számítódik.
Amennyiben az alkalmazott nem veszi teljes mértékben igénybe a szabadságát az adott naptári évben, a fennmaradt szabadságát „átviheti” a következő naptári évbe. Amennyiben a következő évben sem merítené ki a „régi szabadságát”, ez elveszik.
Megtörténhet, hogy az alkalmazott nem vette igénybe az éves szintű szabadságának arányos hányadát a munkaviszonya megszűnése végett. Csupán ebben az esetben jogosult a nem kimerített szabadságának kifizetésére. Ebben az esetben kifizetésre kerülhet még az előző évből át hozott és nem kimerített „régi” szabadsága is.
A szabadságpénz számítása
A szabadságpénz Szlovákiában elég bonyolultan számítódik. A teljesség igénye nélkül ebben a cikkben csupán nagy vonalakban vázolom a szabadságpénz számítását.
A tárgyi hónapban igényelt szabadsággal kapcsolatban az előző naptári negyedév átlag keresetéből kell kiindulni. Az átlag keresetbe nem számítódnak bele némely juttatások és a szolgálati utakkal kapcsolatos útiköltségek térítése sem.
A szabadság miatt nem ledolgozott órák számát kell szorozni az előző negyedév alapján számított átlag-órabérrel.
Ha tetszett a cikk és szeretne további hasznos információkhoz jutni, itt feliratkozhat hírlevelemre, amelyhez ajándékba egy kis SK-HU szakszótárat küldök.
Szerző: Janok Júlia – Szlovákiai vállalkozások szakértője, 2019.08.25.
Janok Júlia – accountant-expert (számviteli szakértő). A Párkányi MARK PLUS, s.r.o. tulajdonosa és ügyvezetője. Több mint húsz éves tapasztalattal rendelkezik a számvitel és adózás terén. 15 éve segíti azokat a magyar vállalkozókat, akik valamiylen formában (nemcsak szlovák cég által) Szlovákiába terjesztik ki a vállalkozásukat.